14.rész
Tovább a végzethez vezető úton
Erőltetett menetben haladtak tovább.Ugyan sok öröm történt velük az utóbbi egy-két napban,nem feledkezhettek meg Narakuról.
-Már nem lehet túl messze!-mondta Inuyasha a mögötte jövő társainak.-Egyre erősebben érzem Naraku szagát!-
-Inuyasha,nem pihenhetnénk egy kicsit?-kérdezte Miroku miután a fáradt Sangora pillantott.-Egész nap nem álltunk meg.-
-Nem állhatunk meg egy ilyen helyen,ahol védtelenek vagyunk minden támadás ellen!-ment tovább.A többiek bár kényszeredetten, de elismerték igazát.Kagome előrefutott Inuyashához.A férfi szó nélkül átkarolta Kagome derekát,rávillantotta mosolyát,és egy puszit adott az arcára.Néhány percig így mentek,míg Kagoménak beugrott végre,mit kart mondani.
-Inuyasha…-
-Tessék?-kérdezte kedves mosoly kíséretében a démon.
-Égkőszilánkot érzékelek.-
-És csak most szólsz?-emelte fel kicsit a hangját.-Merre van?-
-Egyenesen előttünk.-Inuyasha felkapta hátára a lányt,és futásnak eredt.
-Gyertek utánunk!-kiáltott hátra a többieknek.Alig indult el,máris megállásra kényszerítette az előtte elterülő mélyföld.Lenézett a több tíz méter mélységbe,majd hallotta,hogy mond valamit Kagome,de a mellette lévő vízesés robajától nem értette a szavakat.Távolabb mentek.
-Mit mondtál az előbb,Kagome?Nem értettem a zajtól.-
-Az égkő a vízesés aljánál van!-jelentett ki a lány,és jobbjával a folyó irányába mutatott.Közben mögöttük megérkezett a csapat többi tagja.Lova hátán Jonh és Shippou,Kiraran ülve Sango és Miroku.
-Elmondanád,mire ez a nagy rohanás?!-torkolta le Sango a hanyou-t.
-Kagome égkőszilánkot érzett.Méghozzá a vízesésnél.-mondta a kérdezett.
-Akkor javaslom,hogy menjünk oda.Mert ahol égkőszilánk van,ott talán megtaláljuk Narakut is!-kapcsolódott be a kupaktanácsba Jonh lovát maga mellett vezetve elindult a javasolt irányba. Mindnyájan követték.
-Inuyasha,mostmár letehetsz.-jegyezte meg Kagome.
-Mi?Ja,persze.-azzal óvatosan letette hátáról a lányt.
-Honnan ez a nagy óvatosság?-kérdezte gyanakodva Kagome.
-Mostmár a szokásosnál is jobban kell vigyáznom rád…rátok.-
-Tessék???Ezt meg hogy értsem?-értetlenkedett Kagome,miután felfigyelt arra,hogy mindenki őket nézi,halvány mosollyal arcukon.
-Tudod te azt.-Miroku és Sango agyában pattant egy szikra,majd érdekes módon Sango Kagome,Miroku pedig Inuyasha mellé vetődött.Sango rögtön a tárgyra tért.
-Szóval rátok kell vigyázni,mi?-sejtelmeskedő,”én mindent tudok” vigyor kíséretében.
-Hááát…igen…talán…-válaszolt Kagome fülig vörösen.Eközben Miroku is belelendült a kérdezősködésbe.
-Tehát megvolt?-bökte oldalba a szerzete Inuyashát,és kacsintott.
-I-i-igen…-pirult el a félszellem,de azért mégis hozzátette:-Háromszor…-
-Nahát!Sosem gondoltam volna rólad!Bár nekem 7 a rekordom egy éjszaka alatt.-húzta ki magát Miroku.
-Sangoval?-kérdezett rá halkan a kutyadémon.
-ööö…egyenlőre még nem.De dolgozom az ügyön.-félhangon beszéltek,nehogy a lányok meghallják őket.
-Tehát neked nem sikerült!-reagált az elhangzottakra gúnyosan a hanyou.Aztán egymást gúnyolva kezdtek veszekedni, dicsérve magukat, pocskondiázva a másikat,persze csak halkan.Végre leértek a vízesés aljához.Közben a két hím nem hagyta abba a vitát.A vízfal mögött egy barlang volt.Bementek,és látták,hogy hárman ülnek odabent.Inuyasha csak most figyelt egyéb dolgokra is,és rögtön meg is jegyezte:
-Mi ez a rettenetes szag?-a barlang végében az egyik alak felállt.
-Már megint rám találtál, palotapincsi?
15. rész
Átok
-Kouga!Te meg miért követsz állandóan minket?!-torkolta le Kougát Inuyasha.
-Megőrültél,te korcs?!Ti jöttetek utánunk!-
-öhmm…Kouga-san,azért jöttünk ide,mert égkőszilánkokat érzékeltem.Eszünkben sem jutott,hogy veled fogunk itt találkozni.-tisztázta a helyzetet Kagome.
-Kagome!Hát nem látod?A szerelem vezetett téged hozzám!-mondta a farkas,és Kagome mindkéz kezét tenyerébe fogta.
-Tágulj tőle,te rühes farkas!-Inyuasha ellökte Kagométól a démont.-Beszéd helyett inkább add át az égkőszilánkokat,amik a testedben vannak!-előrántotta Tessaigát,és Kouga felé suhintott vele.
-Még mindig túl lassú vagy,kutya!-elcikázott a hanyou előtt,majd egy rúgással a földre teremtette.Inuyasha egyből fölugrott,és megpróbálta leütni ellenfelét,de az elugrott,és egy újabb rúgással tíz méterrel arrébb repítette a féldémont.Kouga a földön fekvő felé futott egy tornádó sebeségével.Az újabb támadást Inuyasha éppencsak ki tudta védeni.A következő ütésnél lefogta Kouga öklét,és olyan erővel gyomron vágta,hogy a szellem térdre esett.
-És most véged!Kaze no kizu!-ordította a kutyadémon,és lecsapott a Tessaigával.
-Ne Inuyasha!Ne öld meg!-Kagome ugrott kedveséhez,ölelése közben meg is lökte a hanyou-t,így a kard hatalmas ereje nem az eredeti irányba ment,hanem a Kouga fölötti sziklafalat törte darabokra.A barlang teteje omlani kezdett.
-Kifelé mindenki!-kiáltott Miroku-
-Gyere Kagome!-Inuyasha megpróbálta ölbe venni a lányt.
-És Kouga?-kérdezte könnypárás szemekkel Kagome.
-Ne aggódj!-mosolyodott el megnyugtatóan.-Majd visszajövünk az égkőszilánkjaiért!-
-Te érzéketlen!Tegyél le!Én nem megyek el úgy,hogy rajta nem segítettem!-
-Kagome,ez nem a legalkalmasabb pillanat erre…-
-Engedj el!-elkezdett kapálózni.
-Sajnálom,de nem tehetem.-Inuyasha felkapta,és kifutott vele a barlangból.Egy perc sem telt bele,és a barlang helyén csak egy kőrakás állt.Kagoménak eleredtek a könnyei.
-Szegény Kouga…-letörölte kézfejével a könnyeket.-Inuyasha,hogy tehetted?Meg tudtad volna menteni….-
-Ennyire fontos volt neked az az átkozott ordas?-a féltékenység szele kezdte belengni a beszélgetést.
-Tudod,hogy nem erről van szó!-
-Persze…Várj egy kicsit.Mi ez a hang?Az egyik kő megmozdult!-
-Kouga!-kiáltott vidáman Kagome,és a sziklák alól kimászó farkasdémon felé szaladt.
-Kagome!komolyan aggódtál értem?Nem kellett volna!Tudhatnád,hogy egy ilyen nyomorult korcs nem tud megöln…-nem tudta folytatni.Hirtelen Naraku jelent meg a mögötte,s egy karddal szó nélkül leszúrta Kougát.
-Hát újra találkoztunk!-húzta széles mosolyra száját Naraku.-Tudjátok,hogy nem szeretem magam elvégezni a piszkos munkát,de már csak néhány égkőszilánk van,amit nem szereztem meg.-Egy láthatatlan erő segítségével kivette Kouga lábaiból és karjából a szilánkokat.-Mostmár csak hármat kell megszereznem.-mondta diadalittas mosoly kíséretében.
-Te undorító szellem!-kiáltott Inuyasha.-Engedd el azt a szerencsétlen farkast!Szélvágó!-ám a támadás lepergett Naraku védőpajzsáról.
-Mi hittél?Nekem már nem ártanak az ilyen szánalmas támadások!-erősebben beledöfte áldozatába a kardot,úgy hogy a penge vége Kouga mellkasán jött ki.A farkasdémon üvöltött fájdalmában.Segítségére sietett néhány,a környéken tanyázó farkas,de Naraku csak felemelte kezét,és az állatok mind egy szálig elpusztultak.Mivel a szúrás a tüdejét érte,Kouga már csak halkan nyögdécselt.Naraku megforgatta a kardot a férfi testében,lassan,hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon.Kouga üvöltése visszhangzott a sziklák faláról.Kouga hangja folyamatossá vált,de nem artikulálatlan torokhang volt ez.Először csak szavak csaphatták meg a figyelők fülét,majd ezek egész mondatokká teljesedtek.Csak az utolsó szavak hangosodtak föl annyira,hogy mindenki hallhassa:
-…Kínzón ölő farkasátok
Kardommal együtt húsodba vájjon!-
Kouga ezeket már mindent túlharsogva ordította,majd előrántotta kardját,és teljes erejéből a mögötte érdeklődve figyelő Naraku oldalába szúrta.Naraku hirtelen fel se fogta,mi akart ez lenni.Megragadta Kouga csuklóját,és azzal együtt könnyedén kihúzta magából a farkasdémon kardját.
-Azt hitted,ebbe belehalok,ostoba farkas?-kérdezte a szellem,majd nevetni kezdett.A jelenetet farkasok hangja törte meg.A hang irányából néhány farkas közeledett hihetetlen sebességgel.Naraku felemelte karját,hogy egy energianyalábbal megölje a valószínűleg Kouga segítségére érkező állatokat.A támadás után hatalmas porfelhő keletkezett.
-Ennyi volt.-mosolygott Naraku.-Hol is tartottam?Á,már emlékszem!-és még egyszer megforgatta a kardot Kouga hátában.-Ideje,hogy meghalj végre!-ám ekkor az imént érkező farkasok újra hallatták hagjukat,és már veszélyesen közel voltak Narakuhoz.A futó farkasokat újabb támadással próbálta elpusztítani a szellem,de sikertelenül.De még mindig nem félt tőlük,hiszen a védőpajzson nem juthatnak át.Az első farkas rárontott Narakura,aki nyugodt arccal várta,hogy ellenfele lepattanjon a védőpajzsról.De a farkas áthatolt a pajzson,és átharapta Naraku karját,azt,amelyikben a kardot tartotta.Jött a következő farkas,majd az utána jövő,és így tovább,mind Narakut akarta megölni.A farkasok többször beleharaptak Narakuba,aki kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot,mert nem tudta elpusztítani a vadállatokat.Végül felrepült a levegőbe,letörölte arcáról a vért,és lekiáltott Inuyasháéknak:
-Ne higgyétek, hogy most találkoztunk utoljára!Az égkő teljes lesz,és akkor elpusztítalak benneteket!-azzal amilyen gyorsan csak tudott,elmenekült.A farkasok pedig továbbra is követték.
-Kouga,jól vagy?-szaladt oda a szellemhez Kagome.Kouga kardjára támaszkodva nagy nehezen feltérdelt,és megfogta Kagome kezét.
-Nyugodj meg Kagome…túlélem.
16.rész
A papnő megjelenik
-Vedd le a felsőd,hogy elláthassam a sebed.-mondta Kagome a farkasdémonnak,és segített neki a műveletben.
-Kkkagome!Te meg mit csinálsz?!-rohant oda fénysebességgel Inuyasha.
-Fertőtlenítem a sebét.-válaszolta nyugodtan Kagome,észre sem véve kedvese féltékenységét.-Egyébként pedig nagyon rosszul esett,hogy nem mentetted ki a barlangból Kougát is,amikor az összedűlt.Úgyhogy most jobban tennéd,ha egy ideig nem, szólnál hozzám!-
Inuyasha csak fortyogott magában,miközben vérben forgó szemekkel nézte,ahogy Kagome gondosan megtisztította és óvatosan bekötözte a kard által okozott szúrást Kouga hátán..Miután végzett,Inuyasha megint odament hozzájuk,de most egyenesen Kougának szegezte kérdését.
-Akkor elmondanád végre,honnan kerültek elő ezek a farkasok,amik menekülésre kényszerítették Narakut?-
-Nem jöttél rá magadtól a válaszra,te kutyák szégyene.te szerencsétlen?-mondta szokásos becsmérlő hangnemében Kouga.
-Jaj,Kouga,ne beszélj már így vele kérlek,én sem tudom amúgy,hogy hogy tudták elüldözni azok a farkasok Narakut.-Kouga csak bámult maga elé a hozzászólás után.Inuyasha pedig örömtelien mosolygott.
-Azok szellemek voltak.-szólalt meg hosszabb hallgatás után Kouga.-Minden farkasszellem kap egy mágikus kardot születésekor,amivel képes megidézni ezeket a démonokat,ha veszélyben érzi életét.De ez csak akkor lehetséges,ha azt a bizonyos kardot a farkas azelőtt még sosem használja,vagyis nem szennyezi vér a pengéjét.Továbbá el kell mondani a varázsigét,ami megidézi a falkát,utána pedig még bele is kell szúrni a kardot az ellenségbe,hogy tudják a farkasok,kit támadjanak.-
-Ez nagyon érdekes Kouga!-ámélkodott Kagome-Szóval ezért nem használtad soha az oldaladon lévő kardot!-
-Pontosan!Kagome,te olyan okos vagy!-hízelgett a szellem Kagoménak.-Nem úgy,mint egyesek…-vetett egy célzott pillantást Inuyashára.
-Takarodj,mielőtt elveszítem a türelmem,és megöllek!-ragadta meg a Tessaiga markolatát a hanyou.
-Inuyasha!Osuwari!!!-ordított Inuyashára Kagome.A fiú azonnal elterült a földön,és keservesen nyöszörögve próbált felállni. Egyszer csak egy ismerős lábbelit pillantott meg maga előtt tulajdonosával együtt.Felnézett a jövevény arcára.
-Kikiyou?-
-Mi?Kikiyou?-kapta fel a fejét Kagome,aki még nem vette észre,hogy jött valaki.
-Kikiyou!Miért jöttél ide?-kérdezte a félszellem.
-Drágám!Hát nem is örülsz,hogy látsz?-mondta a papnő,majd megölelte Inuyashát.-Szeretném,ha velem jönnél egy kicsit.Volna egy kis megbeszélnivalónk.-
-ööö…jó.-.
Kagome ennek hallatára úgy megszorította a kötést,hogy Kouga majdnem felordított.A miko kézen fogta Inuyashát,és elmentek.Kagome csak nézett utánuk,közben pedig majd’ felrobbant a dühtől.
-Hogy képzeli?!Csak úgy elmegy vele?!!-
-Kagome nyugodj meg,csak beszélgetni mentek!-nyugtatta meg barátnőjét Sango.
-Sango,csodálom a naivitásod…-szólalt meg Miroku,de miután kapott egy jókora ütést a szellemirtótól,inkább úgy döntött,nem mond többet.Kagome dühösen elviharzott.
-Most nézd meg mit csináltál!!!-ordította le a szerzetest Sango,és leütötte bumerángjával.
-Nem az én hibám!-védekezett a férfi,majd ügyesen kitért a következő ütés elől,ám elbotlott földet súroló ruhájában,és egyenesen Sangora esett.Már csak ez kellett!
-PERVERZ!!!-Sango visítva lelökte magáról Mirokut,felpofozta,majd csontbumerángjával próbált újabb és újabb ütéseket mérni a férfire.Mirkou pedig menekült.Shippou és Kirara utánuk futottak,hogy leállítsák a veszekedést.Kagome még mindig ment,olyan erősen ütve földhöz lábait,hogy kilómerekről hallani lehetett.>Már megint Kikyou!Mit akar még mindig Inuyashától?Ő már halott!És Inuyasha az ÉN barátom!Hogy képzeli,hogy egyáltalán hozzáér?!!<Ilyen gondolatok kavarogtak Kagome fejében,miközben szedte a métereket.Végre elért egy folyópart közelébe.Úgy vélte,megfürdik,és a hideg víztől majd lenyugszik egy kicsit.Számára most nem jelentett igazi akadályt a sűrű aljnövényzettel övezett és magas fákkal határolt vízhez lejutni.Végre átverekedte magát,és egy jóval könnyebben járható szakasz következett.Itt egy gyönyörű
füves mező volt,bár a fák még mindig uralták a tájat.Kagoménak mosoly ült arcára,mert végre megpillantotta a napfényben szikrázó folyótükröt.De észrevett valami mást is.Egy vörös foltot látott közvetlenül a part mellett.Halkan közelebb osont,és elrejtőzött egy fa mögött.Innen már tisztán látta,hogy Inuyasha és Kikyou ülnek ott.Kagome hallgatózni próbált,de Inuyasháék nem beszéltek,csak nézték egymást.Mégsem kellett sokat várni az eseményekre:a két fiatal heves csókolózásba kezdett.Kagome könnyeivel küszködve suttogta:
-Inuyasha…hogy tehetted ezt velem?-