17.rész

 Az érzelmek hármasa

Inuyasha és Kikiyou abbahagyták a csókolózást,és megölelték egymást.Kagome könnyeit törülgetve nézett a semmibe.>De hát…hogy történhetett mind ez?Néhány napja még Inuyasha és én…most pedig Kikyouval van.Inuyasha sosem szeretett engem…csak kihasznált…<ekkor Kagome már nem bírta tovább,és amilyen gyorsan csak tudott,elszaladt a helyszínről.Ezt Inuyasháék is hallották,de nem foglalkoztak különösebben a dologgal,nem is gondolták,hogy Kagome volt az.A lány pedig csak futott,nem törődve azzal,merre megy,és hova jut.Így volt ez jó néhány percen át, mígnem egy hangot hallott a háta mögül, mely az ő nevét kiáltotta. Megállt,de nem fordult meg.Hallotta a mögötte közeledő lépéseit a magas fűben.Egy kéz nehezedett vállára,és a jövevény gyöngéden maga felé fordította a lányt.Kouga volt az.

-Kagome,mi történt?-kérdezte-Látom hogy sírsz!-

-Inuyasha…-mondta halkan Kagome,és újra könnyezni kezdett,majd sírva Kouga nyakába borult.A farkasdémon átölelte.Kagome lassan felnézett,és finoman megcsókolta Kougát.A férfi pedig gondolkodás nélkül viszonozta a kedves gesztust.

* * *

-Sango, most már hagyd abba,kérlek!-könyörgött Miroku a még mindig őt támadó lánynak.

-Csak egy okot mondj!-mondta Sango egy újabb suhintás után.

-Sango!Szeretlek!-kiáltotta a szerzetes.Hangján hallani lehetett az őszinteséget.A szellemirtó ledöbbent.Miroku kihasználta a helyzetet,és gyorsan megölelte a lányt,hogy még véletlenül se tudjon újat ütni a csontbumeránggal.Sango is átkarolta a férfit.Mirkou odáig volt a boldogságtól.Hirtelen azt érezte,hogy a hátáról Sango keze lassan lentebb és lentebb csúszik.Miroku még szélesebben mosolygott.De nem az történt,amire számított,mert Sango kezei immár mozdulatlanul lógtak.A lány elájult,a hátából pedig egy apró nyílvessző állt ki.Mire a szerzetes észrevette,mi is történt valójában,már késő volt:.Felé is egy nyíl repült,mely belefúródott a karjába,és ő is eszméletlenül hullott a földre.

* * *

-Inuyasha, most már örökké velem maradsz?-kérdezte Kikyou.

-Igen…örökké…-válaszolt a fiú,és szorosan magához ölelte a papnőt.

 -Akkor…ideje neked is meghalnod…-

18.rész

 Külön utak

Kouga lassan elengedte Kagomét.

-De Kagome,én úgy tudtam,hogy te és Inuyasha…-Kagome a mutatóujját a fiú szájára tette,jelezve ezzel,hogy hallgasson.

-Előttem ne mond ki többször ezt a nevet.-Kouga szorosan magához ölelte.

-És most mihez akarsz kezdeni Kagome?-kérdezte a szellem.

-El akarok menni innen…amilyen messze csak lehet.-

-Haza a saját világodba?-

-Csak el innen…-Kouga az ölébe vette a lányt,és futni kezdett,olyan gyorsan,akár a szél.

* * *

-Kikiyou,mi ez a hely?-kérdezte Inuyasha,miután Kikiyou a kezét fogva bevezette egy hatalmas,kőbe vájt üreg belsejébe.

-Annak a helynek az előcsarnoka,ahol örökre boldogan élhetünk.-rámosolygott a hanyoura.Nemsokára te is meglátod,milyen csodálatos helyre vezettelek!De előbb még el kell mennem egy kicsit.Intézkednem kell,hogy átengedjenek a kapun.-

-Kik engedjenek át?-kiáltott a papnő után Inuyasha,de az már nem hallotta.Inuyasha körbenézett a teremben.Három fala volt,a a negyedik maga a bejárat.A falakat mindenhol fémmel borították,amiket még feketére is festettek.Egy egyre szélesedő folyosó vezetett a terem végén álló kapuhoz,melynek  széleinél egy-egy kiszögellés volt.A kapu maga hatalmas,legalább 15 méter magas és 8 méter széles lehetett,fekete fából készült. Széltében és hosszában,körülbelül méterenként vaspántok is rögzítették a falhoz.A kapu két oldalától egészen a terem közepéig 2 méter magas ember alakú szobrok álltak,mindegyik másfajta fegyvert tartva kezében.Inuyasha unalmában megszámolta őket,és arra jutott,hogy tizenketten vannak,hatan az egyik oldalon,hatan a másikon.Közelebbről megszemlélve észrevette,hogy minden fegyveren ugyanaz a jel van.Egy felfelé szélesedő négyzet,a tetején 2 háromszög,amik a négyzet szélétől az oldallap harmadáig tartottak,és nem érintkeztek egymással.A falakat borító,több sorban elhelyezkedő gyertyák segítségével a félszellem könnyen megvizsgálhatta a szobrokat.Ugyan a helyiség egyik fala hiányzott,mégis olyan mélyen volt a hegy belsejében,hogy szükség volt egyéb fényforrásra..Inuyasha még szeretett volna jobban körülnézni,de Kikyou alakja bukkant fel a bejárat irányából.A papnő észrevehetetlen méregtől csillogó ajkait széles mosolyra húzta….

* * *

-Végre itt vagytok!Köszöntelek titeket a palotámban!-üdvözölte Naraku tettetett örömmel Mirokut és Sangot.-A kis barátotok már nagyon unatkozott egyedül…-karjával a szakadt ruhájú,saját vérében ázó Jonh-ra mutatott.A férfi nem messze tőlük,a padlón feküdt,eszméletlenül.

-Még él.-nyugtatta meg Sangoékat Naraku.-Nem engedem,hogy ilyen könnyen meghalljon.Még hatalmas szenvedés vár rá,ahogy rátok is.Sango és Miroku egymásra néztek.Tudták,hogy Inuyasháék nem fogják megtalálni őket.Nincs kiút.

* * *

Kouga lassabbra vette a tempót,és már csak sétálva vitte Kagomét.

-Kagome,mostantól nem kell aggódnod.Én megvédelek mindentől,és sosem hagylak el!Mert mostmár az én asszonyom vagy!-mondta mosolyogva.Kagome lassan lecsukta a szemeit,és még szorosabban a farkasdémonhoz húzta magát.

19. rész

Játék az élet

-Várj Kouga!-ocsúdott fel Kagome,mikor már majdnem elaludt a farkasszellem karjai közt.-Otthagytam a táskám!Minden dolgom benne van!És néhány égkőszilánk is...-

-Égkőszilánk???Akkor tényleg vissza kell mennünk értük!De…szóval…neked…az a korcs…-próbálta úgy mondani,hogy ne okozzanak szavai fájdalmat Kagoménak.

-Nem,nyugodj meg.Engem többé már nem érdekel!-mosolyt erőltetett arcára.Belül nagyon is fájt neki a gondolat,hogy újra találkozhat Inuyashával.De a barátaitól el akart búcsúzni.Kouga megfordult,és nyargalni kezdett abba az irányba amerről jöttek.

-Kouga!Tőled nem vette el Naraku az égkőszilánkjaid? -kérdezte Kagome.

-De igen.-elmosolyodott-Emlékszel a farkasokra,akiket átokként küldtem Narakura?-

-igen….-

-Ők hozták vissza a szilánkjaim.-

-Értem-Az út további részében nem beszélgettek.Ilyen sebesség mellett hamar odaértek.Kouga letette a lányt.

-Hova lettek a többiek?-nézett körbe értetlenül Kagome.

* * *

Kikiyou odalépett Inuyashához.

-Csókolj meg!-súgta.A férfi közelebb hajolt,majd hirtelen elfordult.

-Kikiyou,nézd ezeket a szobrokat!-és maga után kezdte húzni a nőt.-Nézd azt a jelet,amit a fegyvereikre véstek!Valahol már láttam,csak nem jut eszembe,hol!Nem tudnál segíteni?Te tudod mi ez a barlang,nem?Mi a neve?-

-Háááát….-Kikiyou azt se tudta,mit mondjon.Ugyanis a Halál Kapujánál voltak,de ha ezt elmondja Inuyashának,sosem tudja megölni,és magával vinni a túlvilágra.Hosszan gondolkodott,hogy mit tehetne,míg Inuyasha folyamatosan fecsegett a szobrokról,falakról,a kapuról,és mindenről,amit csak benn látott.

* * *

-Először megkínozlak titeket.Aztán végzünk egy kis átalakítást…-ecsetelte Naraku Sangonak és Mirokunak.

-Miféle átalakítást?-ugrott föl Miroku.

-Mondjuk úgy,hogy…agymosás.-kezében három égkőszilánk csillant meg.Míg Naraku és Miroku beszéltek,Sango Jonh-t élesztgette.

-Jól vagy?-kérdezte a lány az ébredező férfit.

-Nem.-válaszolt halkan.

-De hogy kicsit izgalmasabb legyen-harsogta be a termet Naraku hangja-megküzdhettek a hóhérokkal.Lassú mozdulattal beletúrt hajába,és egy hajszálat húzott ki.Kitartotta kezét,amiben hirtelen feltűnt egy szellem bábu.Hajszálát a bábura csavarta,majd bedobta Sangoékhoz.A faragott alakból egy ocsmány szörnyeteg alakult.Mirokuék küzdeni kezdtek ellene.de egy perc sem telt bele,és máris feléjük repült a következő szellembábu,rövidesen pedig még egy.

 -Így igazságos!-kiáltott le a küzdőknek Naraku.-Mindenkinek jut egy ellenfél!De nyugalom,nem engedem,hogy meghaljatok.Az túl egyszerű volna.És még céljaim vannak veletek-mostmár halkított hangján,és inkább magának mondta,széles vigyor mellett:

-Mert játék az élet,nem több.

20. rész

Iker

-Jaj Kirara,hová tűntek el a többiek?-siránkozott Shippou Kirara hátán ülve.Kirara az előttük magasodó hegy felé emelte fejét,és futott tovább.Shippou mellette ügetett amilyen gyorsan csak tudott.A hegy tetejét sűrű fekete felhőréteg takarta.Kirara hátára vette a rókaszellemet,és nagy ugrásokkal közeledett a hegycsúcs felé.Hamar oda is értek.Csak egy hatalmas palotát láttak,egyéb épületek,növények vagy állatok nem voltak.A levegőben gyenge hatású méreg terjengett.A két szellem semmivel sem törődve a palotát vette célba,és betörték az ajtót.

-Sango!Miroku!Jonh!-kiáltott barátainak Shippou.Ők még mindig a szellembábukkal küzdöttek.Jonh a végkimerülésig harcolt,vágta szablyájával ellenségét,de sikertelenül,mert ahol megvágta,ott rögtön begyógyult a seb.Kirara először neki segített,és megtámadta a szellembábut.Ennyi idő elég volt arra,hogy Jonh tőrét a szörnynek hajítsa,és így eltörje a bábut.Kirara ezután Sangohoz futott.Shippou egy rókatűzzel megvakította az ellenfélt és ezután Kirara végzett vele.Sango egy gyors „köszönöm”-öt mondott,majd mindannyian Mirokunak segítettek.Rövidesen ez a szellembábu is eltört.Naraku majd’ felrobbant a dühtől.

-Azt hiszitek,ilyen egyszerű lesz?!-ordította.Karját jobbra kitartotta,és egy dárda tűnt fel tenyerében.Maga a dárda fekete fából készült,hegye gondosan kovácsolt acélból volt.Látszott,hogy a fegyvert még sosem használták.

-Ezt Inuyasha megölésére szántam.De ő most megy a halálba.Így nektek maradt.-Elhajította.A dárda nyílegyenesen suhant,majd Miroku orra előtt állt a földbe.A fegyver hirtelen fekete fénnyel kezdett világítani,és a Naraku kezében lévő égkőszilánk is így „tett”.Egyszerre a semmiből egy,a lándzsát markoló kar tűnt föl.Az izmos végtag egy vállban folytatódott,ami egy meztelen férfi mellkashoz csatlakozott.Ebből folyamatosan nőtt ki a másik kar,a két láb,és legvégül a fej.Mindezek után kirajzolódott az arc,rajta a gonosz pillantású szemek,az orr,majd a finom ívű,de torz mosolyba forduló száj.Néhány másodperc múlva a férfi vállát már gyönyörű,hullámos fekete haja fedte,testére ruha került.Hosszú,fekete nadrágján a jobb térd alatt egy fekete-sötétzöld csíkos szalag volt kötve.Finom bőrből készült cipője szintén fekete.Öve is sötét színű,az övcsat pedig ezüsttől fénylett.Felsőjének leginkább egy mellényre hasonlított:ujjatlan,elől pedig ketté volt hasítva.Ez a ruhadarab szürke volt,nem túl szűk,mégis finoman tapadta a szőrtelen mellkasra,kihangsúlyozva az izmokat.A fény hirtelen megszűnt.Mirokék szólni sem tudtak a döbbenettől.Naraku állt előttük,csak más ruhában!Felnéztek,és ott is ott állt Naraku!

-Ezt nem hiszem el!Kettő van belőle!-törte meg a csendet Miroku.

-Jól mondod,szerzetes!-szólt le az eredeti Naraku.-Végre sikerült megteremtenem legtökéletesebb inkarnációm.Ugyanolyan,mint én.Nem is igazán a reinkarnációm.Inkább az ikertestvérem.-Mindenki porig volt súlytva.Két Naraku!Még eggyel is nehezen bírnak,de kettőve!Ráadásul nincs itt Inuyasha sem!Most

mihez kezdjenek?