21. rész

 A Halál Kapujában

-Kagome,megtaláltál mindent?-kérdezte Kouga.

-Igen,itt van a táskám és benne van az összes dolog,ami kell.Csak azt nem értem,hogy hova tűntek el a többiek?Jonh lova,Miroku botja is itt van,pedig ezek nélkül ők nem mennének el!Valami történt…valami szörnyűség…á,jobb erre nem is gondolni!-

-Ne gondolj egyből a legrosszabbra,kedvesem.-lépett mellé a farkasdémon,és átölelte.Azzal ellentétben,amit mondott,az ösztönei megsúgták neki,hogy Kagoménak lehet valami igaza.Úgy döntött,hogy inkább nem szól.Túl sok rossz dolog történt mostanában a  lánnyal,nem akarta még ezzel is terhelni.

-Várj egy pillanatot!-mondta Kagome.

-Mi az?-

-Egy égkőszilánk jelenlétét érzem.-

-Csak egy égkőszilánk?Akkor az nem lehet Naraku.-

-Ez igaz.Nálam van két szilánk,benned három,Sango öccsében,Kohakuban is egy,Narakunál az összes többi.Vagyis nem egészen.Mert van még egy,de azt senki nem tudja,hol.Akkor vagy ezt érzem,vagy azt,ami Kohakunál van!-

-Kagome,csak mond az irányt!-kapta fel ölébe Kouga.

-Nyugatnak menj!-

* * *

-Kikiyou…-szólította meg a csendbe burkolózó lányt Inuyasha.

-Ööö…igen,tessék?Figyelek!-eszmélt fel a papnő.

-Dehogy figyelsz.Már többször szólongattalak,te pedig nem válaszoltál.Mi a baj?Nekem elmondhatod!-

-Semmi….-hazudott Kikiyou.

-Remélem,tényleg így van.Akkor válaszolnál végre a kérdésemre?Mi ez a hely,Kikiyou?-

-Ha ennyire akarod,elárulhatom!-ellökte magától a férfit.-Ez a Halál Kapuja,te pedig velem jössz a túlvilágra!-elővette íját és egy nyílvesszőt,amit kilőtt a hanyou-ra.Inuyashának sikerült félre ugrania,bár nagyon meglepődött a papnő tettén.

-Kikiyou,én nem ilyennek ismertelek meg!-ordította a démon.

-Persze.Csakhogy én közben már meghaltam.Most pedig azt akarom,hogy te IS meghalj!Akkor a túlvilágon örökké együtt leszünk!-újabb nyilat lőtt ki,melyet Inuyasha a Tessaigával védett ki.A kard rögtön elveszítette varázserejét.

-A pokolba!A Tessaiga visszaváltozott!-szitkozódott a félszellem.

-Inuyasha,ne ellenkezz!Miért védekezel?Nem is olyan rég azt mondtad,örökké velem akarsz maradni!-még egy vesszőt lőtt felé.Inuyasha félrehajolt,elkapta a nyilat,és kettétörte.

-Csak egy valamit felejtettél el.Én nem akarok meghalni!-

-Valóban?Úgy látom,nem tudod,mi a jó neked!De idővel majd te is rájössz!-előhúzott egy nyilat,és kilőtte.De ez már nem Inuyasha felé ment,hanem egy,a kapu fölött található fekete drágakőhöz.Ez a kő a sziklába volt ágyazódva.A nyíl egyenesen a közepébe talált,belefúródott,majd eltűnt.Inuyasha érdeklődve figyelte az eseményeket.El sem tudta képzelni,hogy Kikiyou mit akart ezzel.Az lehetetlen,hogy ilyen rosszul célozzon….Nem kellett sokáig várnia a válaszra,mert a falak tövében lévő szobrok megmozdultak,majd életre kelve mindannyian Inuyasha felé vették az irányt,fegyvereiket támadásra előkészítve…

22. rész

 Élni akarás

-Mi ez az egész?!-ordított Kikyonak hátráló hanyou.A nő nem szólt.Csendben várta a kivégzést.Inuyasha végiggondolta magában az erőviszonyokat.Egyetlen rozsdás kardja van a nagy túlerőben lévő,jól felszerelt harcosok ellen.Az eredmény:biztos halál.Talán egy esély maradt….a támadás.

-Vasromboló lélekrabló!!!-rontott rá ellenfeleire a félszellem.Rögtön darabokra is tört két szobrot.Míg a Tessaigával egy felé hajított lándzsát térített el útjáról,újabb támadóval sikerült végeznie.Inuyasha rájött,hogy az életre kelt szobrok hátránya a lassúság.Pontosan ezért a lehető leggyorsabban próbált meg cikázni közöttük,és így jónéhányukat széttörte.Már csak páran maradtak. A tessaigával épp egy pajzsos szobrot támadott,de bárhova ütött,az kivédte minden csapását. Míg vele foglalkozott,egy fejszés eltalálta,és mély sebet ejtett a mellkasán.Inuyasha tenyerét a sérülésre szorítva ugrott arrébb,de a fejszés alak a lábát is megvágta.így már nem tudott elfutni.Egy hirtelen indított vasromboló lélekrablóval sikerült elpusztítania ezt a harcost.Még mindig nem lélegezhetett fel,mert egy újabb szobor jött felé.Két rövid kardját maga előtt pörgetve újonnan felsebezte a kutyadémon mellkasát.Inuyasha egy ütéssel földre terítette,és megint a pajzsosnak támadt. Most sem tudta megvágni,ezért amilyen erősen csak tudott,belerúgott a pajzsába,így az ikerkardos szobornak ütközött,s a falhoz csapódva mind a ketten szilánkokra törtek.

-Nem is volt olyan nehéz,mint amilyennek elsőnek tűnt!-mondta diadalittas mosoly kíséretében Kikonak.-És most elmegyek!-

-Nagyon tévedsz,Inuyasha!Nem mész sehová!-Abban a pillanatban a törött szobrok darabjai megmozdultak,és furcsa,morajló hang kíséretében összeálltak.A darabokból lassan egy robosztus emberalak épült fel. Jobb és bal karját végig tüskék borították,melyek a kézfej irányába egyre nagyobbak lettek. Az ujjak végén már akkorák voltak,mint egy közepes méretű kés.A szobordarabok megkeményedtek,és egy áthatolhatatlannak tűnő páncélt alkottak.Az átalakulás befejeződött.a több,mint két méter magas szobor Inuyasha felé fordult,és az eddigi kreatúrákhoz képest hihetetlen gyorsasággal kezdett futni a döbbent hanyou felé….

* * *

-Kouga,megérkeztünk!ebben a barlangban érzem az égkőszilánkot!-szólt Kagome,és leugrott a farkasszellem hátáról.Kouga a lányt követve az üreg bejáratához lépett.

-ööö…Kagome….biztos hogy jó ötlet bemenni oda?-

-Hát persze!Hogy kérdezhetsz ilyet?meg kell szereznünk azt az égkődarabot,mielőtt még Naraku talál rá!Gyere!-azzal beszaladt a barlangba.Kouga utánament.A farkas nem csak rossz előérzete miatt vonakodott bemenni,hanem mert valami mást is érzett a levegőben…Inuyasha szagát…

* * *

-Ő az én tökéletes másom.Örökölte minden tudásom és emlékem,ereje akár az enyém.-folytatta Naraku inkarnációja jellemzését.-A neve pedig…-

-Arakawan.-szólalt meg az eddig csöndben figyelő reinkarnáció.Hangja akár Narakué.-Ez az én nevem.-kedvesen mosolygott az előtte álló Sangoékra.Mosolygott,mint aki teljesen ártatlan ás ártalmatlan…

23.rész

 Igaz érzelemek

-Nos,Arakawan.talán a barátaink örülnének,ha tartanál egy kis bemutatót.Támadj,de ne ölj!-hangzott Naraku utasítása.A férfi csak nézett hol teremtőjére,hol Sangoékra.

-Támadd meg őket.-ismételte Naraku a szokott nyugodt,de parancsoló hangján.Arakawan ártatlan szemekkel bámult rá.

-Miért?-kérdezte.A hangja kicsit megváltozott.Már máshogy hangzott,mint Narakué,de azért ugyanaz volt.

-Azért,mert az ellenségeid.-Naraku kezdett kijönni a türelméből.Arakawan belenézett emlékeibe,pontosabban Naraku emlékeibe.Látta,mik történtek ezek az emberek és közte.Aztán belenézett Miroku,Sango,Shippou,Jonh,és Kirara szívébe,mert az ékkő ereje ezzel a tulajdonsággal is megáldotta.Mindannyiuknál látta,hogy elszántak.Akár az életüket is feláldoznák egymásért.Ezt szépnek találta.El is mosolyodott.Miroku és Sango összenéztek.Nem tudták mire vélni az új ellenségük viselkedését.Csak arra tudtak gondolni,hogy Naraku valamit elrontott a „készítésénél”. Mert Arakawan nem gonosz….

* * *

-Kikyo,kérlek,állítsd le ezt a valamit!-kiáltott a papnőnek Inuyasha.Éppen a szobor ütése elől hajolt el.Az ököl méretes lyukat hagyott a falban,rengeteg port és törmeléket felverve.Ezt kihasználva Inuyasha a kreatúra mögé ugrott,és a Tessaigával hatalmas ütést mért rá.Döbbenten látta,hogy meg sem karcolta ellenfelét.Újabb vágásokkal próbált támadni,de hasztalanul,és már nagyon el volt fáradva. A következő ütést is elkerülte,és amennyire csak tudott,elrugaszkodott a földtől,át akarta ugrani a szobor felett,hogy a háta mögé kerüljön,de az túl gyors volt,és ujja végén lévő tüskéit Inuyasha hátába döfte.

-Kagome!!!-ordította a  hanyou,szájából vékony csíkban vér csörgedezett.Még mindig az éles tüskéken lógott,melyek átszúrták testét,végeik a fiú mellkasából álltak ki.

-Miért kiáltasz olyan valaki után,aki talán már el is felejtette,hogy létezel?Aki gyűlöl téged,és soha többé nem akar viszont látni?Miért őt hívod,kedvesem?A kis barátnőd most sincs egyedül.Már régen más társaságát élvezi.Kouga,a farkasdémon vigyáz rá,neked már nem kell vele foglalkoznod.-

-…Kouga…?-mondta ki halkan Inuyasha,fájdalomtól elgyötörten.-Ide figyelj Kikyo!-folytatta sokkal magabiztosabb és erősebb hangon. -Nem érdekel,hogy Kagome mással van.Nem érdekel,ha utál, és az sem,ha már elfelejtett…de én akkor is szeretem őt!!!-ordította a papnőnek.Megfeszítette izmait,kitépte magából a  szobor tüskés karját,ahogy csak erejéből telt,arcon rúgta ellenfelét. A teremtmény nagy robajjal a falnak csapódott,feje lehanyatlott,és nem mozdult.Inuyasha a padlóra esett.Zihálva próbált feltápászkodni,ami nagynehezen sikerült is neki.

-Érted?Szeretem őt!Téged is szerettelek.Még most is szeretelek.De te meghaltál.El kell ezt fogadnod,Kikyo.Megvédelek,ahogy ígértem,és a halálod is megbosszulom.De a szívem mostmár Kagoméé,akár elfogadja,akár nem!-

Kikyo csak állt megkövülten,és nézett maga elé.Inuyasha pedig nagy lélegzeteteket véve próbálta kiheverni a harc fáradalmait,már amennyire ez lehetséges.

>Mi ez a kellemes illat a levegőben?<gondolkodott a hanyou.>Már az előbb is éreztem,de akkor nem tudtam foglalkozni vele.Csak nem?<a barlang bejárata felé fordult,ahol is egy női alakot látott meg.

-Kagome…

24. rész

Kagome mozdulatlanul állt a bejáratnál,és könnyes szemekkel nézte Inuyashát.>Valóban így érez?<gondolkodott a lány.>Akkor miért ment el Kikyoval?!Ezt soha nem fogom megbocsátani neki!<Kagome megkeményítette tekintetét,és már nyoma sem volt az előbbi elnéző mosolynak.Hiába ez a változás,Inuyasha így is magabiztosan indult el felé.

-Inuyasha vigyázz!A hátad mögött!-kiáltott Kagome.A hanyou mögött ugyanis ott állt a közben újra magához tért szobor,tüskés karját támadásra emelve.